A portól és a kíváncsi tekintetektől védő zöldkerítést rendszeresen ápolni, metszeni kell. A lombos kerítésalkotók első metszésének ideje július közepén lassan lejár. A zöld sövényről elmondható, hogy kordában tartott szabályos formájával harmonikusan illeszkedik a többi növény közé. Ha az ingatlan tulajdonosa jól választott növényt, s ismeri a nyírás szakszerű módját, akkor a sövény természetes átmenetet képez a kert épített és élő elemei között. Az épített és a sövénykerítéshibridjeként a mellvéden kialakított ültetőhelyre telepített növénnyel növelhető az építészeti hatóság által engedélyezett kerítésmagasság.
A cserjekerítéseket metszeni a kívánt magasság elérése után évente minél többször, de legalább kétszer szükséges. A nagyobb sövényeket, amelyekben madarak is szoktak fészkelni, csak költés után ajánlott metszeni. Az örökzöldeket egyszer kora tavasszal szabad metszeni, ugyanis sövénybe ültethető fajok általában áprilisban növekednek, ha ezután vágnak, akkor egy évig eléggé foghíjas lesz a zöld fal.
Aki most kezdi a sövénykertészkedést jó, ha megfogadja: a telepítés után közvetlenül a talaj felszínétől érdemes arasznyi távolságra visszavágni a növényeket. A kívánt magasság eléréséig a sövényt évente 2-3 alkalommal erőteljesen nyírni kell. Az első időkben gyakran kell használni az erősebb ágvágót is, mert ekkor még a vastagabb hajtások is összevissza nőnek. A hosszú, kiálló hajtásokat is kurtítatni kell. Érdemes úgy időzíteni, hogy minden tíz centiméteres hajtásnövekedést kövessen metszés. Sok hobbikertész esik abba a hibába, hogy a kívánt magasság minél gyorsabb elérése érdekében nem metszi vissza eléggé a fiatal sövényt. Ez azonban visszaüt, mert a növények felkopaszodnak, a sövény ritkás és csúnya lesz. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a teljes visszavágás, amivel kezdődik minden elölről.
Ha a kívánt magasságot már elérték a növények, akkor fenntartó metszésről beszélhetünk, amivel a sövény alakját kell megőrizni. A növények fényellátottsága szempontjából a téglalap vagy nyújtott trapéz alakú keresztmetszet a legmegfelelőbb, ilyenkor elkerülhető a felkopaszodás. De akkor is, ha fiatalon rendszeresen visszametszik.
Bizonyos korlátok között örökzöldekből s tűlevelűekből is kialakítható sövény, ez azonban inkább csak takaró-védő sövénynek javasolható. A hazánkban őshonos közönséges tiszafa viszonylag jól tűri a metszést, és rendkívül dekoratív. Jó tudni, hogy - a piros magköpeny kivételével - a növény minden része mérgező. Egyes tujafajták is alkalmasak sövény létesítésére. Különösen a nyugati fajtakörbe tartozó brabanti változatából nevelhet szép sövényt, aki elfogadja, hogy télen megbarnulhatnak a növény levelei. A sövényként divatos növények közé tartozik a leylandi ciprus is, főként gyors növekedése miatt.
Biztos, hogy az utca díszévé válik a szerb luc sövénye. A Balkánon őshonos ez a karcsú koronájú fenyő, éghajlatunkon jól érzi magát, és kedvezőtlen környezetben is gyorsan fejlődik.
Sokan nem tudják, hogy a közterületnek számító utcafrontnak írott és íratlan kertészkedési szabályai vannak. A főbb tennivalókat az önkormányzati rendeletek írják elő. Egyebek mellett azt, hogy milyen növények telepítéséhez szükséges engedély, vagy elegendő a bejelentés. A közterületnek számító kisebb utcai zöldfelületek gondozása általában az ingatlan tulajdonosára vár. Ilyen szabály a gyommentesítés, fűnyírás, metszés. Általános elvárás, hogy gondoskodnia kell, arról, hogy 220 centi magasság alá, a járda - az úttestről nem is szólva - teljes szélességén nem lóghat növény. A kerítésen belül és kívül ültetett fák lecsöngő ágait nyesni kell, ahogy az utcára kilógó sövényt is.
A pázsit szakszerű, gondos telepítése csak az első lépés az éveken át tartó, gyönyörű gyep megteremtésében. Minden évben sok-sok munkaórát és esetenként pénzt is kell fordítanunk kertünk díszének fenntartására. Minden évben az első, és egyik legfontosabb lépés, hogy a tavaszi ápolási munkákat szakszerűen elvégezzük.
Első lépésként az elhalt fűszálakat, fűcsomókat, mohát és minden egyéb, nem a pázsithoz tartozó növényi maradványt gereblyézzünk ki. Ezt követően, vagy akár ezzel a művelettel egy időben, a pázsitot sekélyen levegőztessük. Ezt egyrészt végezhetjük speciális géppel, de akár egy erősebb gereblyével is. Létezik olyan gereblye is, melynek fogai pengékre hasonlítanak, és egészen kitűnő minőségű munkát tudunk végezni vele. Akinek fontos a pázsit minősége, annak mindenképpen érdemes egy ilyen szerszámba beruháznia.
Egyik eszközt se engedjük néhány centiméternél mélyebbre a talajba, mert a gyökereket megsértjük, és akadályozzuk a tavaszi, kezdeti fejlődést.
A második, talán legfontosabb munka, a gyep tápanyaggal történő ellátása. Az egész éves tűrőképességet, életerőt adhatjuk meg ezzel a művelettel.
Itt nem érdemes spórolnunk. Megszokott megoldás, hogy gyorsan oldódó, azonnali hatást kiváltó műtrágyát, rendszerint pétisót használnak. Ez azonban néhány nap alatt kifejti hatását, és nagyon rövid idő alatt kimosódik a talajból, felvehetetlenné válva a növények számára. Ezen túlmenően nagyon könnyű túladagolni, ezáltal kiégetni a pázsitot, így javaslata csak speciális esetekben lehet indokolt.
Azonban kiváló minőségű, hosszú hatástartamú, szabályozott műtrágyákat vásárolhatunk a szaküzletekben. Ezek a bennük lévő tápanyagot hosszú idő alatt, akár 6-9 hónap alatt adják le, így folyamatosan ellátják a pázsitot a szükséges tápelemekkel. Az áruk elsőre ugyan riasztó lehet ezeknek a termékeknek, de ha belegondolunk, hogy az adott évben nem kell többet költenünk műtrágyára, mindjárt szimpatikusabbnak tűnik az ár.
Csak legutolsó esetben szórjuk a műtrágyát kézzel. A legügyesebb ember sem képes olyan egyenletes terítésre, mint a műtrágyaszóró eszközök, ezáltal a kézzel műtrágyázott gyep foltos, csíkos lesz. Minden esetben használjunk műtrágyaszórót!
A hengerezést enyhén nedves, de nem sáros területen végezzük. A túl vizes talaj rátapad a hengerre, és minden egyes fordulatnál lyukat, mélyedést hagy a talajban. Ezt feltétlenül kerüljük el!
Hengerezés előtt a vakondtúrásokat terítsük el, vagy a felesleges földet hordjuk le a pázsitról. A henger ezeket nem képes eltüntetni, és nem is ez a funkciója.
Egy hazánkban ritkán alkalmazott, de nem hanyagolható művelet. A pázsit egyenetlenségeit finom homok kiszórásával tüntethetjük el. Lehetőleg ezt a műveletet is valamilyen eszköz (például szabályozható műtrágyaszóró) segítségéve végezzük. Ne csak az egyenetlen felületet szórjuk be homokkal, hanem az egész pázsifelületet.
A legtöbb Kertbarát számára az alábbi tanácsok, szabályok egyértelműek, így leírásuk akár feleslegesnek is tűnhet. Azonban nem telik el úgy év, hogy ne történne egy vagy több baleset, amit a fűnyíró nem rendeltetésszerű használata okozott.
Alkalmazzuk a helyes technikát! Fogadjuk el, hogy a fűnyíró nem porszívó! Nem arra tervezték, hogy előre hátra rángassuk, húzzuk-vonjuk kedvünk szerint. Annak, hogy nem szabad se a benzines, se az elektromos fűnyírókat húzni egyetlen oka van: veszélyes! Bármikor eleshetünk, és akkor igen nagy a valószínűsége, hogy magunkra rántjuk a még járó motorú gépet. (Ennek előnye annyiban nyilvánul meg, hogy további életünkben akár gyerekcipőben is járhatunk, lévén a pengék jelentősen lecsökkentik lábméretünket. De inkább ne vágyódjunk erre!!)
Soha ne hagyjuk őrizetlenül a gépet ha jár a motor és a pengék forognak!
Elektromos fűnyíró esetén bizonyosodjuk meg róla, hogy a kábel sérülésmentes, és a nyírás ideje alatt kellő távolságban tartjuk a pengéktől. Sajnos sok halálos balesethez vezetett már, ha a munkát végző rátolta a gépet az elektromos kábelre. Legyünk óvatosak!
Viseljünk kényelmes öltözéket! Figyeljünk, hogy ruhánkról, cipőnkről ne lógjon semmiféle zsinór, ruha vagy szövetdarab, melyet feltekerhetnek a pengék.
Csúszós talajon, lejtős területen, vizes füvön viseljünk bakancsot, csúszásmentes cipőt! Ha tehetjük, várjuk meg, míg a fű megszárad és csúszásmentes talajon dolgozhatunk.
Soha ne végezzünk semmiféle beállítást, javítást járó motornál!!! Bármennyire apró beállításról is van szó, bármennyire is gyakorlottak vagyunk az adott mozdulatsorban, állítsuk le a motort!!
Kellemes élményeket kívánunk a gyönyörű kertben!